Interjú Séllei Zsanett fotográfussal | Minden, amit tudni akartál

csütörtök, január 12, 2017

- Karácsony előtt egy szuper hangulatú fotózáson vehettem részt egy gyönyörű stúdióban. Szőke hajam miatt nagyon szerettem volna egy angyalkás fotósorozatot magamról. Ezt az álmomat Séllei Zsanett valóra is váltotta. Ezúton is köszönöm Neki, ugyanis csodásan éreztem magam. A képek magukért beszélnek! Zsanett remek "szakember". Neki köszönhetően hamar feloldódtam és egyértelmű, határozott utasításainak köszönhetően rengetek szuper fotó készült. 
Olvassátok szeretettel a Vele készült interjút! -

Forrás: Séllei Zsanett Facebook oldala


Kezdjük is a legáltalánosabb kérdéssel: Mióta fotózol?

16 éves lehettem, amikor elkezdtem ismerkedni a fotózás világával. Az a baj, hogy már nem is emlékszem, hogy hogy kezdődött, mert ennek már 10 éve. Nagyon durva ebbe belegondolni is! Professzionálisan inkább azt mondanám, hogy 3 éve fotózom, akkor lett meg a végzettségem, mint alkalmazott fotográfus, de már előtte 2-3 éve dolgozgattam, meg fotóztam sokat. 


Hobbinak indult, vagy egyből megláttad benne az üzleti lehetőséget?


Teljesen hobbinak indult. Nagyjából kellett 2 év, hogy én úgy tekintsek rá, hogy ezzel szeretnék majd foglalkozni. Ez pont úgy jött ki, hogy érettségi után egyből olyan szakokat jelöltem meg, ami a fotózással kapcsolatos. Először még megpróbálkoztam az újságíró fotóriporterrel, de végül nem fejeztem be. Aztán egyre inkább terelődött az érdeklődésem az esküvők irányába, és onnantól kezdve fel volt építve az egész ágazat, amit én “csinálni” szeretnék. 


Egyáltalán munkaként tekintesz rá?


Nem, egyáltalán nem. Nekem ez sok-sok energiát és szeretetet ad. Nem mondom, hogy nincs húzós nyaram, amitől csupa ideg vagyok, hogy időbe le tudom adni a kész anyagot vagy sem … de nagyon szuper megrendelőim vannak, akiket kívánni se lehetne!


Ha végig pörgetjük a facebook oldalad (főleg a nyári időszakban), szinte csak esküvői fotókkal találkozunk. Biztosan fárasztó és problémás az esküvő fotózás, de talán van jó oldala is. Te mit szeretsz benne?


Igen, tavasztól késő őszig az esküvőké a szerep, majdnem minden hétvégén utazom valahova, mert nem csak Budapesten dolgozom. Abból a szempontból fárasztó, hogy nagyságrendileg 10-14 órát végig kell koncentrálnod, fotóznod, ott lenne fejben is, hogy egy szertartás alatt tudd, hogy merre kell helyezkedni, hogy tökéletes legyen. Nyilván pár esküvő után már tudja az ember lánya, hogy merre van az arra és ha egy pici kis változást is észlel a receptoraival, hogy most más fog következni, akkor résen kell lenni. A folyamatos koncentráció pedig fárasztó tud lenni. Gondoljunk csak bele, iskolában már az is sok volt, hogy 45 percig figyeljünk valamire. Az évek múlásával ez nem sokat változik. 



Azt hallottam, hogy a jó fotós az, akinek a képei egyediek és van bennük valami amiről felismerjük őket. Szerinted a te képeidről mi árulja el, hogy te készítetted?


Nagyon sok ismerősöm, barátom mondja, hogy ezerből is felismerné a képeimet, és vannak is csoportok, ahol fel-felbukkanok (általában a megrendelő teszi fel őket) és egyből jön az üzenet, még ha nem is voltam benne megjelölve, hogy csodás képeket készítettem megint. Ez persze nagyon jó érzés, én még sose figyelgettem, hogy vajon mi lehet az én ismertetőjegyem. Általában az utómunkának a színvilága felismerhető, meg az, hogy igyekszem a lehető legtermészetesebben megörökíteni a pillanatokat. Nincsenek konkrét beállítások, van viszont iránymutatás, hogy ha nagyon zavarba lennének, és segítség kellene a “pózoláshoz”.


A természetes vagy a mű fényeket kedveled jobban? Miért?


Igazából fotózástól függ. Nagyon szeretem, sőt inkább hajlok a természetes fények használata felé. Az nekem sokkal gazdagabb, mint egy bevilágított, steril tér. Jobb szeretem a természetes fény adta tónusokat, azt, hogy van benne egy kis sajátos báj, ha árnyékokról van szó. Egy lámpa árnyéka sokkal másabb, a legjobb szó rá tényleg az, hogy mű fény. Nyilván van, ahol pedig az állja meg a helyét, és aki megtanulta, jól tudja hasznosítani ezt a tudást, akkor ott nem fogjuk azt érezni feltétlenül, hogy túl steril, túl művi. Szerintem.



Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás számodra?


Lássuk csak. Igazából nem tudnék felidézni most semmit. Nyilván mindenből az első alkalom… az kihívás volt. Teszem azt az első önálló esküvőm, amit én fotóztam végig. Az első újszülött fotózás, amit korábban nem sajátítottam el mondjuk egy workshop keretein belül… talán az ilyen első alkalmak kihívásnak számítottak, sőt, biztos. 

Körülbelül hány kép készül egy fotózáson?


Ez is függ attól, hogy épp egy esküvői anyagról beszélünk, vagy csak egy családi sorozatról, esetleg pár üzleti portréra van csak szüksége a megrendelőnek. Egy esküvőn átlag olyan 1500-2000 fotó készül, amiből 300-400 fotó lesz átadva retusálva, utómunkázva. Például egy családi sorozatnál, készül 200-250 fotó, ebből én 25-30 darabot adok át. Ha valakinek pár képre van csak szüksége az önéletrajzához, vagy üzleti portréra van szüksége, akkor készül 10-15 fotó, amiből mondjuk 3-5 kép lesz átadva retusálva.


Nem csak modelleket fotózol, hanem "átlag embereket" is. Biztosan izgulnak a fotózás előtt, mit tanácsolsz nekik olyankor?


Azt, hogy vegyék fel a kedvenc és legkényelmesebb ruhájukat. Nem szoktam egyébként semmit tanácsolni… általában van annyira megnyerő szövegem, hogy ne izguljanak már a fotózás előtti időszakba sem (főleg, ha közben beszélünk sokat emailen vagy telefonon) amikor meg már ott vagyunk, akkor szerintem a személyes nyugalmam segít abban, hogy lenyugodjon mindenki. Eddig legalábbis ezt tapasztaltam. Hamar feloldódnak, mert én sem feszengek, pontosan tudom, hogy aki hozzám eljön, nem kell, hogy modell legyen, mert benne is megvan az a kis plusz, ami a szuper szépséges fotókhoz szükséges. Csak sokan elnyomják, elhallgatják maguk elől ezt,  és elő kell csalogatni. Állítólag ehhez is értek… 


Sokszor látunk agyonretusált képeket. Lassan már a szemünknek sem hihetünk? Mi a véleményed az utómunkáról? Könnyen túlzásokba lehet esni? Hol kell meghúzni a határt?


Hű, ez nagyon belemászós téma. Mármint, erről nagyon sokat lehetne pro és kontra beszélni. Mert van olyan kép, amihez elengedhetetlen, hogy valami “csak” utómunka legyen. Rengeteg álomszerű, meseszerű fotó készül, nyilván amit lehet megcsinálnak élőben, kimaxolják a lehetőségeket, erről nemrég néztem egy zseniális werkvideót, több fotózás háttérsztorijával kapcsolatban. Meg kell mondanom, hogy én nem vagyok egy nagy retusőr, és nem is feltétlen vagyok mellette/ellene. Túlzott testmódosítást egyáltalán nem végzek. Ha valaki nem fogadja el magát úgy, ahogy van, akkor ha karcsúbb lesz, vékonyabb a karja/lába, akkor sem lesz boldogabb tőle. Főleg, ha megjegyzik, hogy azon a képen nem is reális, amit élőben látunk. Ezt nem igazán tudom röviden összefoglalni. Én a bőrt sem retusálom porcelánra. Nekem az már sok, viszont van olyan kliens, aki ezt igényli. Persze ha nagyon kell, megcsinálja az emberlánya, de alapjáraton inkább visszautasítom a megrendelést, ha tudom előre, hogy ilyen igényei vannak, mert az nem az én profilom. Ajánlok magam helyett mást olyankor.


Milyen online felületeken találunk meg téged?


Facebook-on Séllei Zsanett néven vagyok fent, nincs semmi photography vagy bármi plusz a nevem mögött.
Instagrammon zsanettsellei, és van egy saját honlapom is (www.zsanettsellei.hu). Van pár fotós oldal, mint az 500px vagy a mywed, mindkettőn fent vagyok, de lényegében ez a három platform a legfontosabb.









You Might Also Like

0 megjegyzés

Subscribe